Hosszúra nyúlt a dolgozó éjszaka,
reggel várt a töltelékes káposzta.
Hajnalodott, s kimentem a konyhába,
a káposztát nem is tettem tányérba.
Kivettem, és nem hagytam a fazékban,
jó volt neki az én mocskos markomban.
Reszkettem, hogy lehullik a padlóra,
most mostuk fel, nehogy összekoszolja!
Úgy gondoltam: lesz belőle holnapra,
de ha nem, akkor jó lesz a tarhonya.
Rántott hús és vele finom saláta,
lenne még, ha semmi meg nem romlana.
Reggel tea, este tej a vacsora,
betartom, mert így kéri a diéta.
Most százöt, de kevesebbet szeretnék,
derékfájás miatt nem nyavalyognék.
Attól függ: mit tesznek az asztalomra,
nem mondhatok nemet a jó gulyásra.
Mindenevő vagyok, de van kivétel,
fusson el a kutya a rántott grízzel!
Így is jó, de jobb a világosságban,
fürödnék a szelíd nap sugarában!
Zöldet, tejet s egyebeket szeretek,
nem folytatom, Isten legyen veletek!