Klaviatúrád már recseg, ropog,
a gombokat oly elszántan vered,
a versed mégis egy helyben topog
és lassan gyűlnek csak a pixelek.
Valami itt most nagyon hibádzik,
elkelne bizony a múzsa csókja,
nem kényeztet tenyerén, hiányzik
a dédelgetése, és a bókja.
Nem Te vagy az utolsó mohikán,
ki kontárként tollat fog kezébe,
hogy túltegyen minden retorikán,
tetszelegve a költő mezébe'.
Hé, figyelj csak! Mi ez a nagy öröm?
Itt az idő, eljött a számadás!
"Hahotáznak az Istenek is fönn,
rigmusodat nevetik, versfaragó nyavalyás! "
Megjegyzés: *idézet: Kosztolányi Dezső, Néró a véres költő c. regényéből