Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fűzfapoéta

, 343 olvasás, engs , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

Klaviatúrád már recseg, ropog,
a gombokat oly elszántan vered,
a versed mégis egy helyben topog
és lassan gyűlnek csak a pixelek.

Valami itt most nagyon hibádzik,
elkelne bizony a múzsa csókja,
nem kényeztet tenyerén, hiányzik
a dédelgetése, és a bókja.

Nem Te vagy az utolsó mohikán,
ki kontárként tollat fog kezébe,
hogy túltegyen minden retorikán,
tetszelegve a költő mezébe'.

Hé, figyelj csak! Mi ez a nagy öröm?
Itt az idő, eljött a számadás!
"Hahotáznak az Istenek is fönn,
rigmusodat nevetik, versfaragó nyavalyás! "

Megjegyzés: *idézet: Kosztolányi Dezső, Néró a véres költő c. regényéből

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: engs
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 25
Jelenlévők:
 · mahoney


Page generated in 0.0219 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz