Törött csontokon suhan át
a szél,
csak szétporladt létezés
a jövő...
- töredező csendben fuldoklik
az álom,
megrázza a Holdat a szétfolyó
levegő.
Kéregbe szorult lelkeket
keserve
szétesve kémleli az idő
az eget,
megszegett törvények hullanak
a mélybe,
- szétszabják az árnyékok
a teret...
Ködbe csavarodva ásít a
végtelen,
sötét anyagba simuló
félelem...
- s feketére festett vágyakba
tekerve
eltűnik a létből a megtépett
értelem...