Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Honvágy

, 357 olvasás, Bozsik Barbara , 2 hozzászólás

Hiányzol

(vágy vissza TeHozzád)

Szeretnék hazamenni.
Oda, ahol égig érnek a fák,
ahol felhők kúsznak az égen
és virágillatúak az utcák
és éjjelenként a lámpafénybe
száll egy szentjánosbogár.

Szeretnék a mólón ülni,
álmodni a korhadt deszkán,
s a vágyak szárnyán repülni
egy langyos nyári éjszakán.

Fürdenék fű harmatában,
szép, hűvös hajnalon,
s úgy járnék fák árnyékában,
mint a halkan lépő angyalok...

S mégis... Te vagy a harmat,
Te vagy a móló, a szél, a homok,
s mikor az otthonról beszélek,
akkor is csak Rád gondolok,
mert mit sem érnek a fák,
a hűs árnyékot adó lombok,
mit sem érnek a felhők az égen,
ha Nélküled ott is csak egyedül vagyok...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Bozsik Barbara
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · Öreg
 · Pekka


Page generated in 0.0866 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz