Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aratás előtt

, 304 olvasás, esteban , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Koromkorong a Nap helyén,
„az ott sehogy se’ voltam én.
Világokat ki tüntet el? ”
Lélekvesztőid vesztek el.
Vízre hulltak a csillagok,
csörgő robajjal megfagyott
szárnyak szakadtak, ég tüzelt,
mert megtudták, hogy végük, mert

tüzekkel játszó pára-szív,
(ez volt a vágyott pályaív?!):
siralom, vad düh nem apadt,
horog a szájban bennakadt,
a zsinórt a KÉZ már húzza,
kapaszkodva, ríva, kúszva
felállnak még a kén alatt:
Sarló suhan, a fény arat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: esteban
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 34

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz