Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üstökös

, 376 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Így jöttem,
megrendítette a hajnalt váratlanul,
robbanás volt, mely fehéren sistergett,
a sziklák repülni tanultak akkor,
s a világ szabályos rendjébe
szavam új dalt mennydörgött.

Itt voltam, erőm teljében jelet írva,
arany betűkkel, tűnő idő palástjára,
hogy lüktető dobbanásaim tieitek legyen:
szerelmi nászban a szív és hűs értelem,
játékszereim pedig csodaként ízleljétek!

Kiáltásom: holnap, színem: a gyönyörű,
csokorba szedve a szép trillázva énekel,
fest, míg beleszédül képzeletem festeni,
s ujjam vakon tapintani rózsát illat után:
itt létemig minden-minden érdekel!

A vég felé, csak félig megégve még
száguld-száguld egyre sebesebben
e lángolva fogyó viharzó áradat,
s a meredélyt elérve zuhan majd alá,
tűz csíkokat vonva a halott égre,
Így távozom.

Megjegyzés: 2015. 07. 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 229
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3177 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz