Navigáció


RSS: összes ·




Vers: holnap

, 551 olvasás, gyemant , 6 hozzászólás

Gondolat

nemistudom, a tegnapomba hulló
emlékcseppjeimben
még ma is érzem, hogyan ölelt át
az öröknek tűnő gondtalan lét,
mint legkisebbként
felém nyúlt minden kar,
s engem takart minden
mosolyt öltött száj kiejtett szava

ma magam hazudva,
titkolom, hogy nincs, s többé nem lehet,
ők csak voltak,
én még itt,
őszre festett időgyűrűmről
kövekbe vésett aranybetűk súgnak,
holnap én is megyek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 33
Összes: 51
Jelenlévők:
 · arttur
 · GoldDrag
 · M.Elisa


Page generated in 0.0735 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz