Észrevetted már a pillanatban megbújó, ősi csodát?
Az első kieső tejfogban, a pitypang sárga szirmaiban,
A tavaszi szellő balzsamos illatában és az elválás könnyeiben
Rejlő égi misztériumot észrevetted már?
Felfedted már a másodpercben leledző varázslatot?
A felkelő nap sugaraiban, a csend némán kiáltó nyugalmában,
A Holdat sirató farkas vonításában és az éj sötétjében
Meghúzódó álomszép titkot felfedted már?
Megtaláltad már a momentumban várakozó bűbájt?
Az anya ölelésének melegében, az apai szigor törvényében,
A születésben, az élet éveknek tűnő perceiben és a koporsó szögeiben,
A keserédes, meseszerű álmot megtaláltad már?
Meg bizony! S mi lenne az?
Élet vagy halál?
Bánat vagy boldogság?
Oly rejtély ez, oly talány
Melynek megoldása nincs is talán.
Nincs száj, mely ezt kimondja,
Nincs kéz, mely elmutogatja,
Sőt szem sincs, mely ezt megláthatja,
Sem fül, mellyel meghallhatja.
„Majd ha nagy leszel, megtudod! ”
Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18 
Összes: 86
Jelenlévők:
