Keleten rózsaként kigyúl a hajnal,
az aranyló nap ráfolyik az égre,
tenyeredbe tenném a fény sugarát,
mint asztalra a tányért ebédre,
de a reggeli nap fénye szertefut.
A szépség ünnepe ez a nyugalom,
most minden születik, érez és remeg,
egy fénytündér ott táncol a hajadon,
finoman erezett kezed kezemre
simítod, és megáll velem az idő,
megtartanám e percet mindörökre.
Együtt nyílunk, mint egynyári virágok,
virág arcodhoz angyal adott mintát,
piros ajkadra csókot lehel ajkam,
magamba zárom két szemed sugarát,
s dalom fátylával takarlak be halkan.