Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Extázis

, 505 olvasás, Kasperl , 6 hozzászólás

Szerelem

Keleten rózsaként kigyúl a hajnal,
az aranyló nap ráfolyik az égre,
tenyeredbe tenném a fény sugarát,
mint asztalra a tányért ebédre,
de a reggeli nap fénye szertefut.
A szépség ünnepe ez a nyugalom,
most minden születik, érez és remeg,
egy fénytündér ott táncol a hajadon,
finoman erezett kezed kezemre
simítod, és megáll velem az idő,
megtartanám e percet mindörökre.
Együtt nyílunk, mint egynyári virágok,
virág arcodhoz angyal adott mintát,
piros ajkadra csókot lehel ajkam,
magamba zárom két szemed sugarát,
s dalom fátylával takarlak be halkan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Sutyi
 · TJanek


Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz