Két szemedben, kék szemedben
tűzvirág van, tűz-világ van.
És az ajkad, a Te ajkad
oly hibátlan... megkívántam,
mert a kebled hullámzását
észre vettem, s telhetetlen
vágyat ébreszt... Újra éleszt.
úgy feléleszt, izgat engem.
Elfeledtem már az érzést,
olyan rég volt. Azt hittem, holt.
Ám, csak révedt álmodásban.
Csipkerózsa-látomásban
várt a jelre... és te erre
megjelentél. Betoppantál
lenge-langy szél. Halkan jöttél.
Észrevétlen, mint a szeplő,
mégis ott van arcod pírján
pöttynek. Ritkán... bőrödön is.
Szép fehérem, babos kendőm!
Kék szemedben, szép szemedben
varázslat van. Parázs lappang,
tűz feléled. Hűtsd le véle
izzó vágyam! Inkább ágyam
hidegítsen... Lepedőm gyolcs,
paplanom nincs, párnám sincsen.
Szeress, Te lány! Földön itt lenn,
kinn a fűben, fenn az égben,
akárhol is... hogy az Isten
hordozhasson szép tenyerén:
szeressük hát mindig egymást,
szerelemmel. Csak te, meg én.