Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Brutális sirató

, 292 olvasás, Szucsj , 2 hozzászólás

Halál

Haldoklik.

Dolgos kezein kidülledt erek deltatorkolat-rajzolatai.
Darabosan remegő hangok hagyják el ajkait;
mintha súgva, kicsit nyögve mondana is valamit.

Haldoklik.

A meghasadt ég alján füstölgő máglyák gyúlnak, durva szelek barangolnak;
az opálos ablaküvegen monoton, kövér esőcseppek dobpergése;
így üdvözli, köszönti őt élte végső reggelén az utolsó virradat.

Haldoklik.

Rettenet-rengetegben kőszoborként állok.
Párák gőzében, majd a fagy öl-hidegébe vetve
t e h e t e t l e n.

Az idő megkocsonyásodott medúza bennem,
minden csalánozó sejtje bőrömet kívülről-belülről égeti.
Agyvelőmre fehéren gőzölgő, sötét meteorkövek hullanak;
s úgy érzem magam, mint ki zátonyra futott hajók
éles uszadékai között, bukdácsolva keres, kutat kiutat.
De vajon van-e vészkijárat ebből a fekete szeánszból?

Haldoklik.

Állok a döbbenettől porig sújtva,
felém hömpölygő mocskos víz,
sárga rögök keserédes illatának,
krizantémok szagtalan polip-szirmainak
képzetével
az időből kizárva;
talpig megkövülten, kőgyökerek foglyaként.

Meghalt.

Körül vette őt a halál-atoll,
És
akkor minden elveszni látszott, mi adatott.
De halálának halk lélekfuvallatában,
- én pogány -
először éreztem meg, hogy feltámadhatok.

Megjegyzés: (Édesapám emlékére)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Destiny
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · PiaNista
 · zitaolah


Page generated in 0.0565 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz