Úgy tűnik a 21. századra tán
Végre megérett már a világ.
Hibátlan fogaskerekek dolgukat teszik,
Malőröknek, gikszereknek nincs helye itt.
Megvan a sóhajok száma, egy leheletnyivel sem több,
Azon sem kell fejed törnöd, hogy ki legyen szeretőd.
Beosztásod pontos, fölös, szabad perceid kigyomlálták,
Új oltár lett az iroda, a gyár, a régi istent már elásták.
Végre az ember pótolható, személynek lenni nem kell,
Van itt gép, hatalmas robot, hiábavaló érték az érzelem.
Gondolkodni sem kell már fáradnunk, karmesterünk int,
Á, dehogy, ő nem diktátor, pláne nem konkvisztádor itt.
Ez nem színjáték, mint ahogy vérünk, igaz boldogságunk,
Életünk helyszíne, végtelennek tűnő nem teatrum.
Élni nem, csak létezni kell, tedd a dolgod,
Régen azt mondák boldog, mára ez már nem fontos.