Navigáció


RSS: összes ·




Vers: "a semmi ágán ül szívem"* folyója

, 264 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Ahogy iramlok nappal és éjjel,
hordozom, amit megérlelt a nap,
így vergődöm létem tengerében,
árnya lehúz, fénye magasba kap.

És locsogok, lám máshoz sem értek,
a zátonyomat körbe fodrozom,
verdesem magam malomkerékhez,
amíg dajka sodrásra szomjazom.

S ha rám terül a csönd, a kormos éj,
tarajos hullámom lehet harag,
magamba fojt, és úgy merül belém,
hogy vad tajtékja megsuhint, lecsap.

Pedig úgy könyörgök én az éghez,
mindennapok harca ez utamon,
mert amíg a föld medrében élek,
ez rendezi sorokba futamom.

Ó, de mennyi minden él még bennem!
Hiszem, érdem, amit feltornyozok,
élethordozónak, így születtem,
az apályt dagállyal feloldozom.

Ha valami érne, s elragadna,
párában úszva, de nem halva tán,
érzésem mind cseppekbe dagadna,
majd forrásommal hullanék le rá.

Sodródom, de mintha semmi volnék,
a megfoghatatlanhoz ér a kezem,
a semmi ágtól rég messze folynék,
mert őrvény ránt le, s visszafelesel.

Megjegyzés: *József Attila: Reménytelenül c. versbéből

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 235
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz