Ó mily boldog
a vánkos,
mert a fejed
puha ölében pihenhet,
míg a nappalok
zűrzavarát alszod,
boldog az ágyad,
mert tested rásimul,
miközben édes álmok
röpítenek a vágy
találkozóhelyére.
Boldog a pohár,
mely ajkadhoz ér,
a hűsítő víz,
mert torkodon gördülhet,
a kabát,
mert a válladon pihen,
a kesztyű is boldog,
mert a kezeden
melegben lehet.
Boldog a fűszál,
amikor rálépsz,
boldog a fa,
mikor a leveléből tépsz,
boldog az árnyék,
mert mindig veled lehet,
és boldog a felhő
mikor záporruhába öltöztet.
Boldog a hold,
mert küldhet
rád sugarat,
a nap,
mert vethet
rád fényt,
a csillagos ég
rád hajolhat
és ettől boldog az éj,
a hajnal is boldog,
mert arcodra csókolhatja
a reggel leheletét.
Boldog a nő,
ki ölébe fogad,
boldog ki nemcsak nézhet,
de meg is simogat,
boldog ki elmondhatja
mennyire szeret,
boldog kinek megnyitottad
szerelmes szívedet.
Boldog kinek
lelkében tőled fog tüzet
a szunnyadó parázs,
kinek bezárt szívéről
tőled pattan fel a zár,
ki hitt a jöttödben,
és nem hiába várt,
még akkor is
nagyon boldog,
ha más karjában lát,
boldog, mert
a szívében érzi,
hogy te magad
vagy a boldogság,
az asszony életében
magjában feszülő varázs.