Még létezem, nem vesztem el.
Még van remény, hogy újra kezdjem el.
Még hiszem a jót, hiszem a kedves mosolyt,
Lakom valahol, élek boldogtalanul, de bátran.
Otthonom nincs, védőbástyát találtam.
Olyan emberek, kik hisznek bennem
Őszinték, kedvesek, tisztelve szeretnek.
Szégyenlem magam, mert egyedül nem megy,
Mások terhére lenni, ezt nehéz elviselni.
Lelkem mélyén fájó gondolatok.
Lépnék tovább tőlük, ne legyek sorsvonaluk.
Meddig bírom ezt a nehéz megalkuvást?
Éljék életüket, legyenek boldogok,
Tiszteletem mély irántuk, ők angyalok.