Rezdüléseinkből szövi sűrű
kék ereit meglóduló szívünk,
míg érezzük felizzó fényeit.
S ahogy az egyedül maradt, elmúlt
percek lopva, ringva kibeszélnek,
belülről majd szédülésig forgat
álomban álom, a tegnap veled,
kifulladásig a mindenséget
agysejtjeidig átlélegezve.
Látod, most is a lelkemet vérzem.