Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Requiem egy elhagyott gyárüzemért

, 278 olvasás, Szucsj , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Életfogytiglan halálra ítélt ez a környék.
Az üzem, mint partra vetett bálnatetem
prédának maradt. Sakálfalkaként felfalta
a fiskális dögvész, és most tort ül rajta
kaján mosollyal az öntörvényű önkény.

Szelek döngetik a rozsdaette gyárkapukat.
A portásfülke bezúzott ablakán át nappal
a huzat, éjjel egy idegen kísértet ki-bejár.
Erre a madár-, és már az ember se jár.
A táj az enyészetnek önként átadta magát.

Mint üres tengeri kagylók az óceán moraját,
az összefirkált falak, szeles csarnokok őrzik,
füledbe zúgják fantomgépek zaját: lesújt
a légkalapács, repül feléd az emlék-forgács.
A sarokban drótférgek és patkánycsontváz.

Egyedül sosem jár, ami bánt, ami kártékony.
A napórák a pontos időre sem vetnek árnyékot.
Porra porszemek rakódnak, rom hátára romok.
A beszakadt födém felett portölcsér forog.
Homokórákban már rég nem pereg a homok.

Vasvirágokat táplál a rozsdabarna fémüledék.
Senki sem lát át az Égbolt szürkéskék üvegén.
Elhagyatottan áll magában a romos gyárüzem.
Az éjszakában feketén égnek a csillag-tüzek.
Isten sem üzen, nincs megváltás. Üres a feszület.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 7
Összes: 20
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz