Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Sópiramis (15)

, 242 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Fantasy

Rob, rögtön lefuttatta a hibajelentéseket, és a keresővel kiválasztatta a szélsőségeket.
- A legtöbb meghibásodás, a B-szektorban volt, szám szerint kilenc, a legkevesebb az F-szektorban. Kettő. De van itt még valami! A D- szektor, eddig teljesen hiba nélkül teljesített!
- Bravó, apuci! Nézzük! Ha te lennél Kosinszky helyében, mire törekednél? - meg sem várva, hogy a másik válaszolhasson, folytatta: - Hát világos, hogy egy tökéletesen működő berendezés létrehozására! Ha a rendszernek nagy a hibalehetősége, az bekavarhat! A hibátlan szektor az ami nekünk kell! Kiscserkész, akár mehetsz is! Irány a D-szektor! De aztán jól nézz ám körül, kell találnod valamit, ami alátámasztja anyuci zseniális elméletét!... Ha nincs ott semmi, szerelj be valamit, mert különben felrobbanok! Olyan szépen kitaláltam, nem?! - s már nyúlt is a kávéautomata felé, hogy egy újabb adagot felhörpinthessen.
- Megyek beöltözöm, mert egy ilyen zseni mellett a kisebbségi érzés teljesen depresszióssá tesz!
- Hát igen, nem könnyű az ésszel együtt dolgozni, de gondolom, azért zártak össze velem, hogy fejlődjél!
- Lin, inkább igyál még egy kávét, addig is lefoglalod a szádat!
A megszokott kis vita után, Rob beöltözött a zsilipben, majd a D-szektor szerelőalagútjának ajtaját kinyitva bekinlódta magát a csőbe. Drukkolt, hogy Linnek igaza legyen és ne kelljen az összes szektort átvizsgálnia, mert ennél kellemetlenebb hely kevés volt az állomáson. Apró húzásokkal, lassan haladt előre és minden egyes részletét az alagútnak alaposan szemügyre vette. Már kezdett kedvetlenné válni, mert a csatorna vége felé közeledett, de semmi oda nem illőre nem bukkant.
- Lin, azt hiszem, most nem volt szerencséd. Minden tiszta és már majdnem a végén vagyok.
- Ide figyelj, ha csak azért nem találod meg, nehogy igazam legyen, istenemre kilőlek a semmibe!
- Ne őrülj meg, tényleg semmi! A végén vagyok és semmi!
- A szentségit Rob, kell ott lenni valaminek! Nézd meg még egyszer!
- Figyelj! Csak azért, hogy ne csalódjál, nem fogom még egyszer végigkúszni ezt a szart!... Lassan úgy beszélek, mint te.
- Ebből is látszik, hogy fejlődőképes vagy... Figyelj, menj vissza a közepére, ahol a bejövő kábelcsomópont van. Az elemek hátulján, volt valami egészen lapos, átlátszó vezetékszerű. Ha az, amire gondolok, megtalálod a többi vezeték között... Lehet, hogy az oldalfalra van ragasztva. Rohadt nehéz észrevenni, de tudom, hogy ott van, találd meg, kérlek!
Rob, lassan visszaaraszolt a csatlakozódobozig, nem annyira azért, mert remélte, megtalálja, amit Lin mondott, hanem mert nem akarta, hogy azzal vádolhassa a lány, szándékosan nem talált semmit. Lebontotta a zárófedelet és keresgélni kezdett a kábelrengetegben. Sem a kötegekben, sem a falra ragasztva semmi olyat nem talált, ami csak egy kicsit is hasonlított a Lin által leírtakhoz.
- Sajnos, tiszta! Hidd el, jól átnéztem!
- Lehetetlen! Valahol ott kell lennie!
- Várj csak!
Ahogy épp vissza akarta szerelni a burkolatot, az apró sisaklámpa fénye egy pillanatra megcsillant az egyik kábelen.
Rávilágított a kötegekre. Az összes vezeték matt felületű volt, ám az egyik alig észrevehetően simábbnak és fényesebbnek tűnt. Egészen közelről megvizsgálta és:
- Nyertél, meg van! Azért nem láttam eddig, mert úgy ragasztották rá az egyik vezetékre, mintha a külső szigetelése lenne! De megvan! A csatorna vége felé vezet! Átnézem megint! A végének valamihez csatlakozni kell!
- Még hogy anyuci téved! Kisapám, megtanulhattad volna ennyi idő alatt, hogy egy szexis IQ-val lőttek fel!
- Úr isten! Azt hiszem átkérem magam egy tengeralattjáróra, tudom, hogy azt nem szereted.
Ismét a szektor vége felé húzta magát a szűk csőben. Odaérve kiszerelte a vezetékcsatorna utolsó fedelét és valóban, itt is megtalálta a keresett kábelt.
- Bekanyarodik a csatorna végén, de nem tudom, innen hova megy tovább!
- Nézd át a zárófalat! Nincs ott valami?
- Ez sima végelemnek néz ki! Semmi különös, ha csak az nem, hogy dupla falnak látszik,.. te kisokos!
- Szeretem, ha hízelegsz!... Le tudod szerelni?
- Semmi csavar, vagy rögzítő!
Végigsimította a zárólemezt, de nem akadt a kezébe semmi, amivel eltávolíthatta volna a helyéről. Az illesztéseket is végigpróbálta, de egyik sem engedett. Utoljára mindkét tenyerével kissé megnyomta a falat, hátha történik valami. Alig hallható kattanással, nagy meglepetésre, kinyílt a zárófal, alig tudta magát hátralökni az útjából.
- Lin.... megtaláltam!... Ez valami egészen új típusú komputernek néz ki!
Egész sor kontrollámpa villogott a felfedezett berendezésen, jelezve, hogy pihenő, de üzemkész állapotban van. Komplett egység volt az alig húsz centiméteres üregbe beépítve, egy apró monitorral és az alatta függőlegesen elhelyezett billentyűzettel. Már éppen próbálkozni akart, mikor Lin megszólalt: - Hozzá ne nyúlj! Ki tudja milyen érzékelőkkel van ellátva! Nem lenne jó, ha most repülnél el a tükrökkel együtt!
- Rendben. Bezárom és visszamegyek! Ezt közölni kell a lentiekkel!
Óvatos nyomással visszazárta a végfalat. Ugyanaz a halk kattanás jelezte, hogy a helyén van. Hátrafelé tolva magát visszaindult a vezérlőbe. A szokásos eljárást követően végre újra a megszokott helyén ülhetett és valójában nagyon jó érzéssel töltötte el Lin közelsége, pedig néha kimondhatatlanul elviselhetetlen tudott lenni.

Majdnem a teljes személyzet ott tolongott a kupola mellett, nem törődve a hideggel és a széllel, mindannyian látni akarták a hatalmas űrhajót, amit a mélyből emeltek felszínre. Ahogy kiemelte a csörlő az aknából, a meglepettség moraja szaladt végig a bámészkodókon. Rengeteg műszaki szakember volt köztük de ami elájük tárult mégis meglepetésként hatott. A látvány valamennyiüket lenyűgözte. A műszakiak erős köteleket rögzítettek a függesztősodronyok mellé és a csörlőt lassan visszaeresztve, a kráter szélére húzatták, majd a jégre engedték a különös járművet. Sok helyen hatalmas, fagyott jégdarabok borították a felületet, de így is kivehető volt minden jellemző formarészlet. Gondoskodni kellett az elszállításról, valami fedett helyre. Legalkalmasabbnak a leszállóhangár tűnt, de a gép méretének megfelelő szállítóeszközzel nem rendelkezett az állomás. A kupola oldalait kinyitva, jobbhíjján a jégen csúszva vontatta a lánctalpas a hangár irányába. Meglepően könnyen siklott a test, nem az áramvonalak miatt, hanem, mint az az emelőcsörlő tehermérőjén látott adatokból is kiderült már, súlya messze alatta maradt egy hasonló nagyságú, acélból készült test súlyának, bár kétségtelen, valamilyen fémes anyagból készült.
- Azt hiszem nem kellene fedett helyre vinni! Feltételezem, hogy pilótája is volt a gépnek és nem látok semmi nyílást, ami arra utalna, hogy elhagyta volna a gépet. - mondta Deb, Henriksen füléhez hajolva.
- A második hasznos ötlete ma már! Kezd belelendülni kisasszony.! - élcelődőt Dave.
- Igyekszik az ember lánya, bár meg kell mondanom, magánál nem mindig kiszámítható a reakció. Egyébként meg, szeretnék a kedvében járni, ha már egyszer önnek köszönhetem a legnagyobb sztorit életemben!
- Mr. Logen, hagyják a gépet a hangáron kívül! Ha volt benn valamilyen élet, nem tenne jót a szöveteknek ha felolvadnának!
- Értem, Uram. - és a vontatott űrjármű megállt a hangár mögött, kissé balra, várva, hogy tüzetesebben átvizsgálják.
Pit, senkihez egy szót sem szólva, mint egy holdkóros járta körbe a havon pihenő testet,
szinte magán kívül volt az ámulattól és az örömtől, hogy részesévé válhatott az eseményeknek.
- Főnök, a LUX bejelentkezett! Azt hiszem találtak valamit! - kiabált Tom, a szelet túlharsogva. Ahogy meglátta az idegen járművet, mintha odaragasztották volna, megállt és csak bámulta az elé táruló csodát. A két bámészkodó, Tom és Pit majd fellökték egymást, mikor nézelődés közben összeütköztek.
- Tom, hagyjuk a fenébe ezt a Kosinszkyt, fel kéne bontani ezt a konzervet! - lelkesedett Carlson, ahogy visszanyerte elvesztett egyensúlyát.
- Mindent a maga idejében Mr. Carlson. Előbb nézzük, mire jutottak a LUX-on!
Ahogy az irányítópulthoz ért, rögtön megkérdezte:
- Hallom jó hír Rob, mit találtatok?
- Nem fogod elhinni Dave, itt fenn is van egy okostojás! Lin megtalálta odakinn az egyik adót. Valami membránszerű dolog, ami a fényre működésbe lép. A D-szektorban, a szerelőalagút végén pedig a panel mögé szerelve találtunk egy komplett komputeregységet. Azt hiszem ez lesz a rendszer agya. Nem bántjuk, amíg ki nem derítettetek valamit az egész egységről!
- Mondd meg az okostojásnak, hogy gratulálok! Most lazíthattok egy keveset. Ha többet tudunk, megy a levél. Vége és kösz! ... Shon, szólj Logennek, hogy szétszerelhetik az ideiglenes szívórendszert, hamarosan itt az ideje a rendes termelésnek... Mr. Carlson, kérem jöjjön velem, lassan összeáll a rendszer váza, azt hiszem át kellene futnunk, amit eddig kiderítettünk. Tom, gyere te is!
Carlsont jobban érdekelte e pillanatban a kiemelt UFO, de tudta, amíg nem áll helyre a vezérlés, nem nagyon hagyják mással foglalkozni, ezért követte a többieket a laborba.
- Tom, megtudtatok már valamit Kosinszky múltjáról?
- Az anyag Mrs. McNielnél van, elég érdekes dolgokat mondhat a hölgy.
- Ok, de előbb nézzük a tákolmányát. Mr. Carlson?
- Na egy pillanat, engem ne keverjen össze a beosztottaival,... ha esetleg megkér, tudok némi információval szolgálni.
- Ide figyeljen, nem szórakozom tovább magával, most még választhat! Ajánlom, jól fontolja meg!
- Ok, nagy fehér főnök, csak kurvára utálom, ha utasítgatnak! Útóljára az apám várt tőlem így választ, üveg-kemény részeg volt. Késtem a felelettel és akkora maflást kaptam, hogy azóta herótom van ettől a stílustól!
- Forduljon pszichológushoz a lelki zavaraival, nekem erre nincs időm! Elkezdi végre?
- Rendes, hogy így rádumált!... Szóval, ahogy látom, nem piskóta a haverunk. Van egy zseniális rendszer itt lent és ahogy kinéz, most már fent is. Ahogy gondoltam! A fényt használja közvetítő eszköznek, csak nem tudtam rájönni, hogy miként, míg meg nem találták odafent azt a membránt, ahogy ők nevezték. Az valóban úgy működik mint egy kis membrán és az adatokat a fenti komputerből kell, hogy kapja. Az lesz az egész szarságnak az agya, ha nem tévedek.
- Ajánlom, hogy ne tegye! - jegyezte meg Henriksen.
- Na mi van, most biztat, vagy fenyeget?... Inkább haladjunk, jó?! ... Az agy, mivel az állomáson van, állandó energiaellátással rendelkezik. A kívánt üzenetet, vagy vezérlési utasítást eljuttatja ahhoz a kis membránhoz. Ezek a jelek, lehetnek akár a legprimitívebb Morse - jelek is, ezek átalakítása gyerekjáték. Az a kütyü ott fenn, a jeleknek megfelelően rezgésbe hozza a sugár egy parányi nyalábját és az üzenet máris fénysebességgel száguld lefelé. ... Biztos van itt lenn valamilyen kapcsolat a fény és az irányítóterem között.
- Csak a kupola és az olvasztás mélységét ellenőrző szondák. - vágta rá Shon azonnal.
- Nézesse csak meg, valamelyiken biztosan találnak még abból a bigyóból! Ha találnak, az utasítás máris bent van a gépekben és a holo-program azt tesz, amit ez az agyament éppen akar... Meg van elégedve Mr. Henriksen?
- Igen, azt hiszem elég logikusnak tűnik amit elmondott. A kérdés azonban még kérdés marad, hogy be tudunk-e avatkozni ebbe a " holo-programba " és ha igen, hogyan?
- Főnök, ne csesszen ki velem! Van magának egy csomó fasza embere, megoldhatnák ezt már ők is, nem?
Henriksen arcán látszott, hogy nem akarja meghallani Pit nyafogását, annál is inkább, mert tudta, hogy ezek csak erőtlen próbálkozások és igazán Pit bármit megtesz annak reményében, hogy az idegen űrhajó felszerelését tanulmányozhassa. Elég volt csak ránéznie Pit-re.
- Jó, de azért most már kurva sokkal tartozik nekem, ezt jobb, ha nem felejti el Mr. Henriksen!... Gondolom, ha legközelebb jelentkezik az úriember, talán ki lehet okoskodni valamit.
- Jól érzem? Mintha rajongana ezért a munkáért? Javítson ki ha nem így lenne, Mr. Carlson! -élcelődött Dave.
-... Miért van az az érzésem, hogy palira vesznek? - Pit nem várt választ, régóta a függetlenséget tartotta elsődlegesen fontosnak és minden ez ellen irányuló kísérletet idegesen próbált elhárítani. A kalózkodás megtanította arra, ha külső irányításnak engedelmeskedik, menthetetlenül kihasználják és volt már elég rossz tapasztalata e téren ahhoz, hogy még ebben a helyzetben is fenntartásai legyenek az utasítások jó szándékúságát illetően. Bár legszívesebben most bemászott volna az UFO-ba, hogy belemélyedjen egy idegen civilizáció tecnikájának tanulmányozásába, de azzal is tisztában volt, hogy a Kosinsky-ügy megoldása nélkül vajmi kevés esélye nyílik e páratlan lehetőségre. Mint már több alkalommal, most is beadta a derekát és Tommal újólag átelemezve az adatokat, próbált fényt deríteni a még függőben lévő részletekre.
- Figyelj Tom, valami nekem itt nem egészen világos! Hogy a francba nem tudta a világ legmodernebb eszközeivel rendelkező cég bemérni ennek a mikulásnak az adásait? Valahogyan csak kell neki kommunikálni az űrállomáson lévő computerrel?
- Lehet, hogy ez a rejtély kulcsa. Sőt, biztos! De azt hiszem most előbb a kódolással kellene foglalkoznunk. Valahogy be kell jutnunk a saját vezérlőprogramunkba! Ebben azt hiszem te vagy a király!
- Kösz haver, de ez itt most nem piskóta! Jó, hogy nem előbb lépett színre ez a Kosinsky, mert akkor már minden bank ezt a kódolást használná, és az nagyon rontaná az üzleti esélyeimet. Ha ezt feltöröm, azt hiszem tényleg én leszek a király! Biztos, hogy jó ez a világnak?
A hordozható kis gépet rácsatlakoztatta a vezérlőrendszerre és megkezdődött egy sakkjátszma az ismeretlen ellenfél és a kalóz között, aminek a végeredményétől mindenki azt remélte, hogy végre helyreáll a rend és minden a régi, megszokott úton halad tovább. Pit először csak ujjgyakorlatokat végzett, hogy kiderítse, mennyire bonyolult védelemmel áll szemben. Minden ravasz próbálkozására a monitoron megjelent a JOGOSULATLAN BELÉPÉSI KíSÉRLET! KÉREM A KÓDOT! felirat. Tovább próbálkozott és elindított egy feltörő programot, ami iszonyatos sebességgel próbálta megtalálni a belépéshez szükséges jelszót.
- Ezzel ellesz egy darabig a kicsike, talán harapjunk addig valamit! - javasolta Tomnak és máris felállt, hogy valami rágcsálnivaló után nézzen. Egy negyed óra múlva, mikor visszajött, a gép éppen az: ISMERETLEN VEZÉRLÉSŰ KÓDOLÁS! - felirattal jelezte, hogy a kísérlet kudarcot vallott.
- Hát ez nem valami biztató! De azért nehogy azt hidd, a tiéd lesz az utolsó szó! - Begépelte a KERESD A VEZÉRLÉST! utasítást és várt. Újra csak a VEZÉRLÉS ISMERETLEN! választ kapta. Újabb parancs, KERESD A VEZÉRELT LEMEZEGYSÉGET! Ismét csak negatív választ kapott: NINCS ISMERETLEN VEZÉRLÉSŰ AKTÍV LEMEZEGYSÉG! - Hát ez az! Én marha!
A következő utasításra: KERESD AZ AKTÍV VEZÉRLÉST!, NINCS AKTÍV VEZÉRLÉS! - volt a válasz.
- Bingó!
- Mit találtál? - érdeklődött Tom felvillanyozódva Pit reakciójától.
- Előbb mondd, hogy zseni vagyok! Hiába, a bankszakmában eltöltött idő nem veszett kárba!... Azért nem találtam a kaput, mert a rendszer, amin keresztül kódolta az egész irányítást, nem aktív! És mi az, ami jelenleg nem aktív? Az a kurva holo-program!
- És?
- És?!... Nincs és! Most várunk. Ha újra "grilleztek " aktivizálódni fog ez a szarság is, és akkor a király besurran a hátsó ajtón, hogy ez a majom mire észbe kap, már tüzet is raktam a segge alatt!
Teljes önelégültséggel lábait feltette a pultra és hátradőlt a széken.
- Majd simogass fel, ha kellek! - szólt Tomnak és lehunyta a szemeit.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1559 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz