RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-06-14 13:05:01, 368 olvasás, fenytores , 2 hozzászólás
Kitépem magam a télből, s vele együtt-e századvégi szorongásból, hordanám újra az ősz maradékait, és szíveket kreálnék betűkből. Összehoznám a tavaszt a fákkal, a meghízott virágokat kezedbe adnám, és lenne értelme kimozdulni végre, vonatra szállni a végtelenségig - széttaposott emlékeket őrizni számban, és lábad nyomát adni az útnak, veled találkozni és megmaradni készülök immáron újra…
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς