Navigáció


RSS: összes ·




Vers: kezedbe adnám

, 345 olvasás, fenytores , 2 hozzászólás

Gondolat

Kitépem magam a télből,
s vele együtt-e századvégi szorongásból,
hordanám újra az ősz maradékait,
és szíveket kreálnék betűkből.

Összehoznám a tavaszt a fákkal,
a meghízott virágokat kezedbe adnám,
és lenne értelme kimozdulni végre,
vonatra szállni a végtelenségig -

széttaposott emlékeket őrizni számban,
és lábad nyomát adni az útnak,
veled találkozni és megmaradni
készülök immáron újra…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 22

Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz