Úgy küzdök itt, mint malac a jégen,
Tollam alatt mosolygó, hófehér ív,
Betűim gyűlnek, tobzódtak ők régen,
Emléket állít a költői szív,
Keresve kutatok, szüntelen nézem,
Más kaland, legenda, új világ hív,
Csillagok gyúlnak légüres térben,
Új formák, s remény, hogy végül ez dív,
Zakatol a szó, reszketnek az ajkak,
Robosztus termete, csattogó szekér,
Verbális tankomat görgetem eléd,
Tornyán ül lövege, célra tart csöve,
Szótaggal tölti meg, benn lapul az ész,
Lánctalpas páncélból nevetek feléd.