Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Szonettháború

, 353 olvasás, profanus , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Úgy küzdök itt, mint malac a jégen,
Tollam alatt mosolygó, hófehér ív,
Betűim gyűlnek, tobzódtak ők régen,
Emléket állít a költői szív,

Keresve kutatok, szüntelen nézem,
Más kaland, legenda, új világ hív,
Csillagok gyúlnak légüres térben,
Új formák, s remény, hogy végül ez dív,

Zakatol a szó, reszketnek az ajkak,
Robosztus termete, csattogó szekér,
Verbális tankomat görgetem eléd,

Tornyán ül lövege, célra tart csöve,
Szótaggal tölti meg, benn lapul az ész,
Lánctalpas páncélból nevetek feléd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Szonett
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 15
Jelenlévők:
 · nyilas


Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz