vörös ég alja alatt
pillangó lassan repül.
végtelennek tűnő
szárnycsapás törékenyen
nehéz felhők alá merül
sehol egy virág
sehol egy szín
hová-merre tovább...
Változás
akaratlanul visz
lebegés és a tánc
megszűnő fény
talán nincs is Tovább.
vörös ég alja sötétedik
tán, csak az álom viszi
és a szél kapja fel
súlyokkal telt szárnyát
melyen a szivárvány
megfakult ecsetvonás már.
Valahol, messze hajnalodik.