Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Kábeltévés várakozás

, 409 olvasás, Lapsang , 0 hozzászólás

Pillanatkép

Angyalföld. Gidófalvy utca 17. Parkoló. Opel corsa. A kormányra támasztott laptop. Kapucni a fejen. Jobbra a termosz. A hurkazsíros kenyeret már megettem. Orkán erejű szél tombol kinn, a nap néha elmegy és utána újra előbújik. Csodálatos kék ég, ebédidő, tizenhárom óra. A winampon valami trance szól, a tone diary válogatás. Egy kucsmás bajszos öregember megtört Suzukiból száll ki éppen, bevásárlókosarat húzva maga mögött. A következő címem kettőtől van otthon, a saját laptopomon gépelek, ezen a csodás kis Lenovón. Milyen régóta megvan, már több, mint négy éve. Furcsa… manapság már ez számít soknak, ez a négy év. Nem tíz, vagy tizenöt, netán húsz! A ”ma világá”-ban a gyártott dolgok sokkal rövidebb ideig élnek.
Nagyon fúj a szél. Nem is olyan jó ez a zene, léptetek egyet, talán a következő szám jobb lesz. Hmm… tényleg jobb!

Tegnap nagyon feszült voltam. Ma pedig teljes nyugalom szállt meg. Tegnap hideg volt és alig fújt a szél. Ma pedig tavaszias széllökéseket élek át. Az eső apró cseppekké formálódik a szélvédőn. Megint beborult az ég, ólomszürke felhők serege vette át az égszínkék mező helyét. Jól esik most írni. Csak úgy. Egyszerűen.

Segítettem egy embernek az egyik címemen kicserélni egy csatlakozót és adott egy ezrest. A mamájával élt, nálam talán húsz évvel is idősebb lehetett a fickó. Baits Hotel.

Elálmosodtam. Olyan jó lenne aludni egyet. Az eső nagyon rákezdte. Egyre hidegebb van itt benn, ráadom a gyújtást, hogy járjon a motor és jöjjön a meleg.

Hogy megváltozott a hangulat, jár a motor, jön a meleg és én csak írok itt tovább…

Mit is akartam mondani. Talán semmit. Vagy mégis. A lakókról, akikhez járok. Az előzőről, aki egy nő volt, már ötvenen túl, és azt mondta, hogy tavalyhoz képest két centit ment össze a magassága. És hogy mindig ő volt az osztályban a legkisebb. Úgy viselkedett, mint egy kis apró pocok, összehúzta a karjait amikor közlekedett a szobák között. Két szobás panel, és új szőnyeg a fiú szobájában. Ki tudja, mikor fog rálépni legközelebb, mert most Ausztriában van. Beállítottam nekik a tévét, mert a férje nem tudta, hogyan kell digitálisan hangolni, nem is volt otthon. Ittam náluk earl grey teát.

Most menni kell címre. Szuper.

Megjegyzés: 2011. 12. 08

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Memoár
· Írta: Lapsang
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 362
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2573 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz