Fenyves mélyén, hosszú tűlevelek széles árnyékában
Forró, sárga homokot mos fehéren habzó, hűs tenger.
Virágos teraszokon, az apró csészékben gőzölgő kávék
Illata kevereg a légben, frissen préselt paradicsom, s
Leszüretelt, zöld olivák, s dús szőlőfürtök illatával.
Éjjel-nappal fényben úszó, hömpölygőn ünneplő néptől
Tömött, keskeny utcák, örökké éber bazárjaikkal, apró
Üzleteikkel, mik tágas, sétányos utakba, szökőkutas terekbe
Torkollva lüktetnek, magukhoz szorítva.
Fehérre meszelt házak mögött, rejtve lelhetünk titkos
Kerteket, rég kiszáradt kúttal, díszes mozaikkal lepve,
Hová a fény színes rózsaablakokon jut be, s márvány
Tükrözi, szórja minden kincsre, kinyúló domborműre,
A faragott mellszoborra, szűk, csigalépcsős termekbe, s
A boltívekkel és oszlopokkal, kovácsolt kapuval határolt
Leanderbokrokkal övezett citromfák ligetébe, melynek
Mélye őrzi letűnt istenek oltárának álmát, örökre.