Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillagrendszer

, 274 olvasás, gyöngy , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Néma hangok neszekkel feleseltek.
Egy bűnös gondolat lopva elsuhant.
A sötétben szilánkja földre zuhant,
félárbocra eresztett kegyelemmel.

Pimasz zajok tolulnak nemtörődöm.
Magába roskadó a tétova csend.
Árnyakat figyelve lopva tovamegy,
s eltűnik valahol a Tejút fölött.

Tollait tépném rohanó időnek
üvöltve kiáltanám, ne siess úgy!
Várd meg míg törött szárnyaim kinőnek,

vagy állíts máglyát, a megváltás nem kell.
Napom fénye vöröslő vérbe fagyott.
Fájdalmas vajúdás e csillagrendszer.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · piciedith
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz