Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magányos fa

, 461 olvasás, maximum , 6 hozzászólás

Természet

Remegő kezed
hozzám
ért,
nézem
karcsú
alakod,
pillantásod
integet
a
szélnek.
Hánykolódó tópartján
élsz,
mint
a
legszebb
magányos fa.
Ágaidon csicsergő
lelkek
lelnek
otthonra,
szerelmek születnek,
illannak
el,
nyomtalan.
Évek kegyetlen
foga
rajtad
nem
fogott,
magabiztosan állsz,
dacolva
a
zord idővel.

Megjegyzés: 2015. május 13. szerda

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 364
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.7314 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz