RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-05-29 09:05:01, 461 olvasás, maximum , 6 hozzászólás
Remegő kezed hozzám ért, nézem karcsú alakod, pillantásod integet a szélnek. Hánykolódó tópartján élsz, mint a legszebb magányos fa. Ágaidon csicsergő lelkek lelnek otthonra, szerelmek születnek, illannak el, nyomtalan. Évek kegyetlen foga rajtad nem fogott, magabiztosan állsz, dacolva a zord idővel. Megjegyzés: 2015. május 13. szerda
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς