Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend szimfónia

, 176 olvasás, Cs Nagy László , 4 hozzászólás

Gondolat

Vérzik a hold és a nagy messziség
bujkáló csendekkel van teli.
A kertek végét lomha, zajtalan
árnyék lassan kettőbe szeli.

Sötét húrok alszanak, az éji
hegedűkön némaság feszül,
egy felhőn néhány kísértet-fagott
hangol épp, furcsán-nesztelenül.

Kikerekedve nagydob-fellegek
terpeszkednek lassan az égen.
Csendes-fekete hangjegyek úsznak
csillag-harsonák sűrűjében.

Szétnyílik a sötét függönyfala,
a Fiastyúk mélyen meghajol,
és felharsan a csend-szimfónia
rőt vérében fürdő hold alól.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 341
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 377
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.295 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz