Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Némafilm

, 235 olvasás, bArthAKata , 4 hozzászólás

Álom

Nem állnak össze a percek, szóródnak, hullnak,
mind másfele tart, jövőnek, múltnak,
nem érzem súlyát semmi időnek,
oldalamból kinőnek
az árnyak,
(értem jönnek)
még látlak,
szemem résein át
szűrődik egy tétova valóság,
kapaszkodva hajnali sugarain a napnak,
emlékek kusza szálain a hangok is szakadtak,

groteszk mosolyomat némán döfi át
gunyoros végként pár míves szarkaláb,
mosott rongyként, szélnek kiterítve
leng rajtuk lelkem bomló teteme.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 209
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2252 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz