Ünnep lehet a szívedben,
ha rágondolsz teremtődre.
Rendet teszel a lelkedben,
s ráfényesülsz sírkövekre.
Emlékeid elmenőknek
képeit újjáélesztik,
s visszasírnak szép időket,
amikor még ők éltek itt.
Ünnepel a szíved múltad
s jelened körforgásában,
mikor az anyai szavak
feltámadnak némán, lágyan.
Ott zenélnek ajkad szélén,
húrjaidból sugároznak,
hétköznapok menedékén
teret nyitnak holnapoknak.
Nemcsak asztal terítéke
táplálja az érzéseid,
napi munkád verítéke
oldja fájdalmad könnyeit.
Új ünnepi varázslatod
gyermekeidben él tovább,
évszázadok kincsét adod
ajándékul... Vagy legalább
szeletét az örömödnek,
kisöpörve a bánatot.
Régi helyett újak jönnek,
őrizve, amit rád hagyott
kérges kezek kenyeréből
tegnapok felszíne, héja.
Nem fúlsz meg aranyesőtől,
ha tétlenségnek vagy rabja.
Szegényen is gazdag lehetsz,
hétköznapod ünnep lehet,
hittel, vággyal telve a perc
tengernyi órákat jelent.
Ünnep élhet a szívedben
társ oldalán, barátokkal.
Maradj hosszú küldetésben
aratásban és vetésben,
amíg ajkadról szól a dal!