Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bennem feledtem

, 121 olvasás, Cs Nagy László , 7 hozzászólás

Gondolat

Csillogásod magamban feledtem,
mint elhullott tollpihe, úgy lebeg.
Csak visszhangozlak, belül rekedtem,
kacajod még homlokomon rezeg.

Az erdők is figyelve susognak,
a csönd halkan felporzik mögöttem.
Odvas fákról árnyékok zuhognak,
és koppannak ezerre-törötten.

Fönt tornyot építenek a felhők,
fehéren izzó csipkés falakat.
A fákon bársonyos levél-szeplők
siratják az égbe szállt nyarakat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 201
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1895 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz