RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-05-23 07:05:02, 121 olvasás, Cs Nagy László , 7 hozzászólás
Csillogásod magamban feledtem, mint elhullott tollpihe, úgy lebeg. Csak visszhangozlak, belül rekedtem, kacajod még homlokomon rezeg. Az erdők is figyelve susognak, a csönd halkan felporzik mögöttem. Odvas fákról árnyékok zuhognak, és koppannak ezerre-törötten. Fönt tornyot építenek a felhők, fehéren izzó csipkés falakat. A fákon bársonyos levél-szeplők siratják az égbe szállt nyarakat.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς