Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Húsvéti emlék

, 534 olvasás, Artapal , 1 hozzászólás

Húsvét

Azon a tájékon az akkor még újnak számító lágymányosi lakótelepen (ma lakóparkoknak számítanak) csupa vidékről felkerült család lakott, legtöbbjük gyárakban, üzemekben dolgozott, de otthon a falujuk etikái szerint éltek. Jószerivel több tájszólást hallottam ott, mint eredeti pesti magyart. Így nem volt nehéz húsvétkor locsolkodni menni, akár ismeretlen lányos családokhoz is. Fő, hogy sok festett tojást gyűjthessünk össze - na meg a 2-3 Forintonként összegyűlt zsebpénz is számított.
A nap folyamán - sokszori locsolkodás, süteményevés és színes tojások után becsöngettem egy olyan lakásba, ahol kislány volt, bár nem ismerős. Kedvesen fogadtak, a lány és a se lát-se hall nagymama. Az anyuka átszaladt a szomszédba, az apuka - kalauz révén, épp szolgálatban. Így távozásomkor a nagymama ajándékozott meg egy szép színes tojással. A díszítése eltért a szokásostól, ezért jegyeztem meg a címet. Maga a tojás fából volt, ezt még észrevettem, a többihez tettem egy szatyorba.
Eltelt a nap, estefelé szépen kiraktam az asztalra szerzeményeimet. Anyámnak rögtön feltűnt az eredeti motívumokkal díszített fatojás.
- Honnan van? - kérdezte.
- A szomszéd utcában, egy másodikos lánytól. De csak a nagymamája volt otthon, az adta.
Közben megszámoltam a pénzt, elrendeztem a színes tojásokat. Anyám addig nézegette, tapogatta a fatojást, amíg rá nem jött, hogy ez szétszedhető. Mert valami mozgott benne. Kis időbe beletelt, míg arra is rájött, hogy a közepén, egy ravasz festés mentén szét lehet tekerni. Szét is nyitotta. A belsejében halványzöld selyembélés, abban egy pár kis arany fülbevaló csillogott.
Anyámnak azonnal leesett a tantusz. Kifaggatott, és ráébredt a nagyi tévedésére.
- Ezt fiam, nem neked szánták. Most fogjuk szépen és elmegyünk a címre, visszavisszük, mert nem tisztességes megtartani a másoknak szánt ajándékot.
Azzal elmentünk az adott helyre, becsengettünk. Egy kisírt szemű, középkorú asszony fogadott, zavartan kérdezte, mit óhajtunk. Én nyikkanni se tudtam, de anyám mindent megmagyarázott. Kiderült, hogy a kislánynak pont aznap van a születésnapja, és este a vacsoránál akarták átadni neki - stílusosan egy szépen faragott-esztergált dísztojásban a szülinapi fülbevalót. De nem tudták, ki is az az ismeretlen fiú, akinek a nagyi tévedésből ezt adta oda a húsvéti tojás helyett.
Az apuka akkor ért haza, mikor neje elmondta, kik is az ismeretlen vendégek. Szerencsére épp időben jöttünk, a meglepetéshez már összejött az egész család. Örömmel fogadtuk el a rögtönzött meghívást az ünnepi vacsorára, a felszabadult hangulat késő estében ért végett. És szerzett anyámnak egy barátnőt is. Én akkor kb. 11 éves lehettem, a húsvéti pénzt megtarthattam, de még kaptam egy csomó tojást meg apró ajándékot.
Akkoriban hamar hétköznapi feledésbe ment a dolog, de a két anya barátsága addig tartott, amíg ők elköltöztek a város túlfelére, családi házba. A kapcsolat ellaposodott, de annak a húsvétnak öröme, tisztasága ma is átmelegít, ha eszembe jut.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Húsvét
· Kategória: Próza
· Írta: Artapal
· Jóváhagyta: Biró Erika

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 328
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.4305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz