...kis csokor virágot,
- még el nem hervadót,
apró, piros lángot
szikrából szaladót...
Édes, méz-álmokat,
- rigó-ülte ággal,
langyos patakokat
csengő csobogással...
Kiterjesztett szárnyat,
- repülni akarót,
hűvös, levél-ágyat,
illatos takarót.
Ennyit kérek,
többet nem bír el
ez a pillanat...
Ennyiből rajzolok
magamnak
álmokat.
Csak cseppekben kérem
az Édent kezeimbe,
s örömmel tűnök el
az álmos végtelenbe...