Szemében ott a nyár,
mi szép selyempapír,
kezén fehér, lilák, lilák,
mögötte szép falú egén
a fény bujálkodása.
Simít kelet felől,
mi most beszélgetünk,
kacérkodás ma mind a szó,
a kép ledér cseresznyefák
feloldható csodákban.
Egy év alatt az új
ecsetvonás-világ
bolond szemem köré simult,
gerincvelőm üvegszerű
idő csavart spirálja.
Felém borítja szép
akác-fejét a nyár,
a fák kiszórt szoborcsoport,
kinyílt világ; amott virág,
folyó, fehér, tenyérnyi.
Fölöttem ég a fény,
beszél. Szakadjatok
sötét szemű elégiák!
Achát esős varázs borul
nyugat felől anyámra.
Megjegyzés: (jambikus, időmértékes)