Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Kígyóvonal XXIII.

, 340 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

A polgármester gyakran megfordult a szérűn; követte, hogyan teljesítik a kijelölt tervet, minél hamarabb és szemveszteség nélkül. Olyankor Kálmánnal is elbeszélgetett. Jól lehetett látni, hogy rokonszenvez vele. Hamar be is bizonyította. Felajánlotta segítségét.
– Ki a gazda a háznál? - kérdezte néhány nap múlva.
Tudta, hogy Elek is otthon él, a családhoz tartozik. Ő is lehetne nyugodtan gazda. Nagyon pontos, jó munkásember volt, és elég idős is hozzá, hogy ő szervezze tovább a gazdálkodást. Apa, a frontról hozott sérülése miatt már alig-alig húzta a lábát. A polgármester elmondta Kálmánnak, hogy mire gondol.
– Meg lehet változtatni a tulajdonjogot; át lehet adni Eleknek. Így az Apa nevén semmi nem marad. S a jövedelem más név alá kerül. Te pedig olyan igazoló iratot kapsz, amely bizonyítja, hogy Apának semmilyen bevétele nincs. Úgy már nem lesz akadálya annak, hogy megkapd az ösztöndíjat.
- Nem tudnék eléggé hálás lenni, ha ez megvalósulna – reménykedett Kálmán.
És megvalósult. Olyan dokumentummal térhetett vissza az egyetemre, amely bizonyította, hogy Apának nincsen semmilyen jövedelme; és ő megkapta az ösztöndíjat, mert a tanulmányi eredménye megfelelt a követelményeknek. Otthon nehéz helyzetet hagyott. Egy apró kis tehene volt Apának, és egy pár ökre Eleknek. Mindenki úgy tudta, hogy azok az övéi. Apa neki ajándékozta őket, mikor még fiatal tinók voltak. A faluban megállíthatatlanul folyt a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Aludni sem hagyták az embereket; éjjel-nappal a nyakukon ültek, és addig győzködtek egy-egy gazdát, míg az végül beadta a derekát. Apát meg Eleket sem hagyták ki. Ők azonban hallani sem akartak a belépésről, különösen Elek nem. A kevés földet, a mezőgazdasági felszereléseket, s az ökröket különösen, nem volt hajlandó bevinni a közösbe. Mikor látták az agitátorok, hogy semmiképpen nem boldogulnak vele, azzal fenyegetőztek, hogy ha nem engedelmeskednek, Kálmánt menesztik az egyetemről. Azzal Apát és Anyát nagyon megijesztették. Sokáig gondolkoztak, míg végül az a fonák helyzet állt elő, hogy a javak az Elek nevén szerepeltek, de Apa lépett be velük a közösbe. Néhány nap múlva megjelentek, s elhajtani akarták az ökröket. Az bántotta különösen a szemüket, hogy két olyan ökör nem volt a faluban, mint az Elekéi. Majd megint megjelentek, s a valamikori nagygazdából lett elnök ismételgette a fenyegetést.
- Azt akarják, hogy tényleg hazahozassuk Kálmánt az egyetemről? Ha tovább tiltakoznak, már holnap itthon lesz, és nem büszkélkedhet azzal, hogy a faluban ő az első, aki egyetemet végez.
Végül azzal ért véget a közelharc, hogy erővel elhajtották az ökröket. A felszerelésekért későbben jelentkeztek. Elek egy percig sem tudta elhinni, hogy soha nem kapja vissza jogos tulajdonát. Megviselték nagyon a történtek; kedvét veszítette, és a munkának is hátat fordított. Mélyen vallásos ember lett belőle, a biblia volt a mindennapi olvasmánya. Alaposan ismerte Isten igéit, naponta meglátogatta ismerőseit, és magyarázta a szent igéket. Ott maradtak hárman egy kis tehénnel, és éltek nagy-nagy szegénységben. Kálmánnak jobban ment a sora, miután az ösztöndíjat megkapta. Beköltözött az otthonba, közel került társaihoz, akikkel megosztotta irodalmi érdeklődését. Olyan társakkal együtt látogatta a Gaál Gábor irodalmi kört, akikből neves költő, író lett. Ő akkor a nyelvészet felé fordult. Bejárt a katedrára, ismerkedett a kutatómunka titkaival. Az irodalom is érdekelte, és el is kezdte a Friss Újság böngészését. Gazdag anyagot gyűjtött össze, de a feldolgozásával adós maradt. A nyelvészekhez csatlakozott. A katedrán azzal kezdte, hogy rendezte a kicédulázott anyagot. Arra ráunt, más feladattal nem bízták meg, így elég sokáig se erre, se arra nem tájékozódott. Röpültek a napok. Elég sok ideje maradt kihasználatlanul. Évfolyamtársai – néhányan – külön csoportot alakítottak. Ma sem tudja, hogyan és miért, ő is csatlakozott hozzájuk. Nem valami értékes, hasznos terv megvalósítása volt a céljuk. Annyi kötötte őket össze, hogy törzsvendégei lettek vendéglőknek, kocsmáknak, s poharazgatással töltötték az idejüket Általában a késő éjszaka vetette haza Kálmánt. A komolyan gondolkodó, törekvő, kollégák tudtak ezekről a csoportokról, és el is ítélték őket, elhatárolódtak tőlük.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Regény
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz