Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy ölelést…

, 290 olvasás, Pacsirta , 12 hozzászólás

Évforduló

Nem kérek mást, csupán egy ölelést...
a régi kacagósra éhezem;
aztán mesét mesélnél, csendeset,
végig mesélnéd az életem...
Apa!... most is hallgatnám a meséd,
későn ismertem fel valódi becsét,
bele kiáltom az éjszakába:
barangolnék veled Óperenciába`!...
Messze mentél, régen,
nagyon messze,
csillagokkal üzensz néha este...
Huszonöt kemény év nélküled...
osztott a sors jót, rosszat, (még milyet!).
Már a hangodra sem emlékezem...
… a szereteted van itt velem!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 24
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Nituska


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz