Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyámnak

, 406 olvasás, Jacko , 3 hozzászólás

Sors

Április verőerein ömlik a tavasz.
Tajtékot vernek a hőhullámok s porol a szél.
Korai lenne, ha siratnálak, de
keselyű arcú remény kapaszkodik gondjaim kocsijába
s fekete lovakat fog belé
s fekete kocsisokat ültet a bakra
s fekete asszonyokat hoz, akik követnek.
És fekete sugárnyalábok hullnak a napból
a lábam elé a kövekre, hiába mondom, hogy szeretlek.
Riad bennem a gyermek.
Szűkölnék, mint kutyák, akiket vackaikból kivertek,
s menekülnék,
de csak ülök, s bámulom kezeimet,
tehetetlen teérted feleselő emlékeim között
Anyám

Megjegyzés: Bácsalmás, 1971

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Jacko
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1917 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz