Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ákozott szerelem

, 235 olvasás, FábiánLMihály , 8 hozzászólás

Szerelem

Nem kell Kedves múlt ölő aggodalom,
hogy múlatlan tűz karodban töltött napom.

Már nem tündökölünk. Ismerős idegen.
Csak tekintünk holdfolyamra, tükör ridegen.

Megfakultunk szövődő szavak igazán,
kéznyomaink, kavargó lángjaink szívfalán.

Holttá vált a nemes halhatatlan,
így szívünk s szánk marad. Vigasztalatlan.

Elűzted a sebzett bűnbakot,
kivel föld körül keringve makogtál csillagot.

Nem kell Kedves elnyelő bizalom,
nem lesz többé női vágy vigaszom.

Nem alszik lelked könny-vörös szememen,
elfeledlek gyötrődve... átkozott szerelem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: FábiánLMihály
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 341
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 370

Page generated in 0.5324 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz