Nem kell Kedves múlt ölő aggodalom,
hogy múlatlan tűz karodban töltött napom.
Már nem tündökölünk. Ismerős idegen.
Csak tekintünk holdfolyamra, tükör ridegen.
Megfakultunk szövődő szavak igazán,
kéznyomaink, kavargó lángjaink szívfalán.
Holttá vált a nemes halhatatlan,
így szívünk s szánk marad. Vigasztalatlan.
Elűzted a sebzett bűnbakot,
kivel föld körül keringve makogtál csillagot.
Nem kell Kedves elnyelő bizalom,
nem lesz többé női vágy vigaszom.
Nem alszik lelked könny-vörös szememen,
elfeledlek gyötrődve... átkozott szerelem.