Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyak remegnek

, 350 olvasás, Marossy József , 4 hozzászólás

Gondolat

Visz majd magával a hazajáró lélek.
Karácsonykor tévesztett útnál tűnik
mélybe vagy magasba, piheként suhan.
Az álom határolja be félszeggé vált
semmiségünk. Tétova imbolygás a lét;
Fehér Austinként libben tova tömeges
vagy társas magányunk, az egyedüllét
ugyanolyan stigmákkal terheli testünk.
Vágyak remegnek a hajnali ónos éjben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Marossy József
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Névtelen fiatal
 · Sutyi


Page generated in 0.0575 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz