Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyom

, 535 olvasás, Boskovits Éva , 11 hozzászólás

Szerelem

Vágyom,
hogy rám borulj,
mint a csillagos ég,
és mint a szél,
fülembe suttogd
a fények ígéretét.
Hogy fogd,
és arcom elől söpörd félre
hajam rakoncátlan tincsét,
hogy titokban belém álmodd
fáradt szíved kincsét,
míg az alkony lángja
huny ki ajkamon,
és utolsó fénye
lágy csókot lehel -
lelked érintését
vágyom már nagyon,
itt hagyott nyomaid
hangtalan izzását,
mit a csend nyel el,
szívemben ringató
altatódalát,
míg a homályban bőröm
lassan beissza
a hűvös éjszakát...

Vágyom,
hogy mint takaró
borulj rám,
és meztelenségem
óvva rejtsd magadba.
Ujjaid nyomán -
hűs márványbőrömön
nyíló vörös rózsák -
új élet fakadna.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Boskovits Éva
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 355
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2627 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz