Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lèlekcsapda

, 207 olvasás, Katline-Pearl , 2 hozzászólás

Bánat

Sokadik napja nem érzek semmit,
görcsben a test nem kél már ennyi...

Lelkem sodor és komor
mint éjsötét éjszaka,
úgy érzem,
sosem találok haza.

Lelkem elveszett
keserű a bánata,
maga se tudja ki is már
ő maga.

És hasítanak belém
a fájdalmas emlékek,
még jobban mérgezik kettétört énemet.

A sikolyom ma már nem hallja senki,
fárad a test,
neki elég volt ennyi...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Katline-Pearl
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1712 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz