Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali anzix

, 289 olvasás, Cs Nagy László , 4 hozzászólás

Gondolat

A hajnal fényesre nyúzza fent a dombtetőt,
és zöld füvek hajolnak rendre, sorban állva.
Keskeny gyalogút siratja épp az elmenőt,
a léptek zaját göröngyös-magába zárva.
Ébredés nyújtózik frisset párák cseppjein,
viseltes álmait elfelejti most a rét.
Útszéli vad kórók csillogó tűhegyein
játszik rohantában a szellő édes zenét.
Csiklandós fényeken a hold halódva pislog,
álmos szemmel bánatosan még vissza kacsint.
Pipacsok élednek, mint fényeslő rubintok,
és illatok bukfenceznek lelkesen megint.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 233

Page generated in 0.141 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz