A hajnal fényesre nyúzza fent a dombtetőt,
és zöld füvek hajolnak rendre, sorban állva.
Keskeny gyalogút siratja épp az elmenőt,
a léptek zaját göröngyös-magába zárva.
Ébredés nyújtózik frisset párák cseppjein,
viseltes álmait elfelejti most a rét.
Útszéli vad kórók csillogó tűhegyein
játszik rohantában a szellő édes zenét.
Csiklandós fényeken a hold halódva pislog,
álmos szemmel bánatosan még vissza kacsint.
Pipacsok élednek, mint fényeslő rubintok,
és illatok bukfenceznek lelkesen megint.