Légy bátor, üvölts a farkasokkal,
a hű nyáj hadd bégessen napestig.
Később ne mondhassa senki okkal,
csak kibékültél az angyalokkal,
aztán majd neved is elfelejtik.
Hangod sem hallatszott, csak a semmi,
nem segít a beléd szőtt nyugalom.
Nem csak úgy lehet embernek lenni,
ha nem botlik beléd soha, senki,
mert csak annak jussa a jutalom,
ki úgy hal, hogy elfelejtett élni,
és nem volt soha senkinek hőse.
Nem lesz mit boldogan elmesélni
annak, ki mindezt életnek véli,
hát ne hajtsd magad hűs legelőre.
Homlokod mögött lendület ragyog,
ne csak magadnak légy ismerőse.
Hirdessék tömjén illatú papok,
bókoljanak az életunt vakok,
te légy csak bátor-magadnak őse.
Nem feldúlni kell a hű nyugalmat,
csak menni ott, hol nem járt még lépés.
Keserű lesz sokáig jutalmad,
de elmondhatod: nem lettem gyarmat,
pedig naponta várt a kísértés.
Fénylő a hold, üvölts a farkasokkal,
soha ne féljék, de hallják hangodat.
Harsogd mindenkinek teli torokkal,
csak az érdemel bőséget marokkal,
ki a sok között is egyetlen marad.
Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18 
Összes: 83
Jelenlévők:
