Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak két lábon járó gondolat…

, 305 olvasás, csellista , 8 hozzászólás

Ezerszín

Sötét szobának zugában
Kuporog lelkem - fázva
dideregve, fénytelen -
nem dereng.

Úttalan utakon bolyongva
koldusként, árván,
fák árnyékába rejtve.

Hideg tél - vacogok
Hol bujkálsz madaram
Csácsogó, szép-röptű,
hegyek közt ívelő
szivárvány?

Szikrázó színedben
fürdőznék meg én,
aranyló sárgádban
melegednék még.

Szobának zugában
kuporog a lelkem
hideg van, bújj mellém
melegítsd át szívem.

Hajnali kesergő,
nem vers csak cirpelő,
lelkemnek éhsége
szárnysuhogás, ének.

Megjegyzés: /Nem tudatos, buggyanó, reggeli suhogó, éktelen, rímtelen, hasadó,
faragatlan sóhaj./
2011.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 28
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0514 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz