Jámbor Lélek mitől félsz?
Sújt az élet, s nem remélsz?
Barangolás az élet,
s göröngyös útját járva:
szántás felett, ég alatt,
szállnak égi madarak.
Nem vetnek, nem aratnak,
nem várja őket terített asztal
vihar zilálja tollukat,
mégis szárnyalón boldogak.
Virágszirom-szárnyuk festi
színes-szépre az eget,
és dalolják bús-boldogan:
énekét az éveknek.
Golgotán jársz, lelked senyved?
Kereszt alatt térdepelve;
boldogságod keresed?
Úgy érzed értelmetlen a lét,
mert elvette tőled örömét?
Ezért kérded mi a boldogság?
Járod útját már régóta, hisz
a Boldogság az Út maga!
Küzdelmek, könnyek, dús sora.
Ezért
Bánatkendőnek bugyrába
magadat ne rejtsd,
lelkedet kétségbe
ne ejtsd!
Halld mit susog,
fű, fa, virág,
égmadár:
a boldogság,
az Út maga!
S, ha gerincháton,
göröngyváron,
utad járva,
köve mégis
talpad sebzi,
meg ne állj!
Fel hát Lélek menj tovább!
Sajgó sebed bánja más,
lépted nyomán virág fakad,
s megérted a madarakat!
Megjegyzés: Egy blogbejegyzés margójára.