Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ábránd

, 112 olvasás, Milojkovity Dusán , 1 hozzászólás

Szerelem

Ó szerelem, mily ábránd
vagy te, hogy
elhitetted a puszta
virágzását, mely
ott még tél, de
ember már fél.

Légiók tüzes léptei
emésztik az idők
derengő szíveit,
s puha szellők járnak,
barlangba bárgyún másznak.

Oh, mért kell jönni?
embernek lelkét
semmibe vetni?
Még ha lobogó-
ként ódákat zengsz is,
s kardokat hozol
ellenbe a vésznek,
végül ember ellen
fordulsz, s lőn
minden eltorzul.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Milojkovity Dusán
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1824 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz