Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszben

, 381 olvasás, agnes , 6 hozzászólás

Természet

Vénasszonyok nyarában bujdokol a nyár,
udvarolgatva,
kedved keresve,
de lassan csomagolni szeretne.
Harsogón zöld leveleit némán siratja,
bizakodva gondol a jövő tavaszra,
fényének erdejét felhőkre ülteti.
Langyos éjszakákon
páraként ül a fákra,
de már egyre színesebb lombjuk koronája.
Esőgyöngyeivel fürdeti a fákat,
mint szerelmes karok, ölelik az ágak.
Ha az ősz huncut nevetéssel elébe áll,
nyárnak mosolyában szerelem muzsikál.
Búcsúznak egymástól némán,
szellő sóhajával,
ahogy ajkad íve feszül ajkamon,
a szerelem szavával.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: agnes
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 289
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2929 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz