Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendem

, 202 olvasás, gyöngy , 4 hozzászólás

Gondolat

Hallgatom a csend suttogó szavát
s lélek-ujjaim arcán pihennek.
Ki sem mondott szavak dallamát
ahogy szelíden szólnak szívemben.

Mennyire más benne a sok-sok hang
mely lelkem pókhálóján megrezzen
s csak e csend hallgatja, ha egy harang
néma szavaknak kondulva üzen.

Simogatnak megszéplett' dallamok
minden tűnő pillanatnak szárnyát.
Árvák csak a múló volt tegnapok
teljesség-teli sors súlyos vállán.

És e csend lélek-kertem zenéje
gyolcs-fehér, édes-bús szólam-virág.
Csendem hangját dúdolom feléje
s kárhozat-ima e dallamvilág.

Megjegyzés: 2014. április 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyöngy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Kavics
 · kisssp
 · Tiberius


Page generated in 0.0532 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz