Szavam ma síró csend-ölelés,
hangtalan zúgó áradat.
Lelkem ma tiszta álom-vetés,
beissza csorgó hangodat.
Kezem ma kisimult barázda,
föld-meleg, lágy simogatás.
Ajkam ma dicstelen parázna,
sötétbe ázó hallgatás.
Szemem ma gyászos szemfedő,
rögök takarta, végső ima.
Szívem ma daltól rebbenő
félszeg, öreg kalyiba.
Lábam ma botlón úttalan,
megállt, de menne még.
Hegyekre vágyón hasztalan
csábít a messzeség.
Szavam ma síró csend-ölelés,
patak-sóhajtó némaság.
Lelkem ma hervadó számvetés,
elárvult, hontalan világ.