Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Kígyóvonal XII.

, 195 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

A tábori szertartásokat megszokta, elfogadta. Lelkesen és nagy érdeklődéssel vett részt a tevékenységekben, legjobban a kirándulásokat élvezte. Egy ilyen érdekes kiruccanáson elcsatangolt, és összetalálkozott egy hazai székelyemberrel. Nagyon megijedt, mert addig mindig azt hallotta, hogy a székelyek vademberek. De az akkor elment mellette, meg sem szólította. Megnyugodott. Ment megkeresni a csapatot. Ebédre már otthon voltak, s délután szabad foglalkozások következtek. Elteltek a napok, indultak haza. Tarisznyája üres volt. A mesebeli jóságos öreg nem tett semmit bele. Ő maga volt az ajándék. Anya nagyon meg is volt elégedve vele. Rövid időre újra együtt lehettek. Akkor úgy érezte, hogy szép, pihentető vakációja volt.
Felvételizni nem kellett a nyolcadik osztályba. Vizsga nélkül folytathatta tanulmányait. Osztálytársai közül egyesek elmaradtak, helyettük a környező településekről érkeztek jelentkezők. Úgy megszaporodott a létszám, hogy párhuzamos osztályok indulhattak: A és B. Kálmán az A-ba került régebbi társaival együtt. Gyakran megfordult a B-ben is, figyelgetni kezdte a szép, csinos lányokat. András bácsi maradt az osztályfőnökük. Azzal kezdte, hogy megszervezte az ülésrendet. Neki az ablak melletti első pad jobb felén jelölte meg a helyét, és mellé egy szomszédvárosi fiút ültetett, aki gyenge tanuló volt, és András bácsi Kálmánra bízta, hogy ő segítsen neki. Az nem számított, hogyan. Nem véletlenül volt gondja a jól táplált, dundi legénykére, megkapta rendszeresen érte a fizetést. Azokban az években hús ritkán került az emberek asztalára. A pártfogolt tanítvány édesapja meg hentes volt, és nem felejtett el, jelentkezni minden szombaton az egy-két kiló pecsenyével. A fiúk összebarátkoztak. Barátság szövődött közöttük. A tanítvány hálás volt Kálmánnak a segítségért.
Az iskolai év kirándulásokkal kezdődött, de nem is csak a kirándulások kedvéért. Céljuk volt azoknak a csatangolásoknak. Makkot gyűjtöttek, talán valami fizetség is járt érte. Kálmánnak ez egy kicsit megzavarta a fejét. A makk alá kődarabokat helyezett, hogy minél többet nyomjon. Az átadásnál gyanúba keveredett. Nem vették át tőle a makkot, de szerencséjére, büntetést nem kapott. Ezeknek a kiruccanásoknak, az lett a jellemzője, hogy András bácsi nótáira meneteltek, katonásan, nagy-nagy fegyelemmel. A lányoknak különösen tetszett András bácsi. Vonzalommal viseltettek iránta, aki jóképű, katonás ember volt. A nótákat minden későbbi találkozójukon elénekelték. A könnyed bevezető után megkezdődött a tanítás. A régi tanárok mellé újak, fiatalok érkeztek: gyönyörű szép földrajztanárnő - akár egy angyal -, akibe rögtön szerelmes lett. Az élete, sajnos, nem úgy alakult, ahogy egy angyal megérdemelte volna. Vele egyszerre érkezett a matematikakatedrára a frissen végzett tanár. Ő erekfői volt, és oda tért vissza. Lelkesen, világosan, érthetően magyarázott. Akkor kezdte tanári pályafutását az iskola magyar szakos tanára. Ő kedvence és példaképe lett Kálmánnak. Megszerettette vele az irodalmat, tőle tanulta meg azt érteni és értékelni. Fontos szerepe volt abban, hogy Kálmán magyar szakos tanár lett.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Regény
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 225
Jelenlévők:
 · nyilas


Page generated in 0.1931 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz