A tábori szertartásokat megszokta, elfogadta. Lelkesen és nagy érdeklődéssel vett részt a tevékenységekben, legjobban a kirándulásokat élvezte. Egy ilyen érdekes kiruccanáson elcsatangolt, és összetalálkozott egy hazai székelyemberrel. Nagyon megijedt, mert addig mindig azt hallotta, hogy a székelyek vademberek. De az akkor elment mellette, meg sem szólította. Megnyugodott. Ment megkeresni a csapatot. Ebédre már otthon voltak, s délután szabad foglalkozások következtek. Elteltek a napok, indultak haza. Tarisznyája üres volt. A mesebeli jóságos öreg nem tett semmit bele. Ő maga volt az ajándék. Anya nagyon meg is volt elégedve vele. Rövid időre újra együtt lehettek. Akkor úgy érezte, hogy szép, pihentető vakációja volt.
Felvételizni nem kellett a nyolcadik osztályba. Vizsga nélkül folytathatta tanulmányait. Osztálytársai közül egyesek elmaradtak, helyettük a környező településekről érkeztek jelentkezők. Úgy megszaporodott a létszám, hogy párhuzamos osztályok indulhattak: A és B. Kálmán az A-ba került régebbi társaival együtt. Gyakran megfordult a B-ben is, figyelgetni kezdte a szép, csinos lányokat. András bácsi maradt az osztályfőnökük. Azzal kezdte, hogy megszervezte az ülésrendet. Neki az ablak melletti első pad jobb felén jelölte meg a helyét, és mellé egy szomszédvárosi fiút ültetett, aki gyenge tanuló volt, és András bácsi Kálmánra bízta, hogy ő segítsen neki. Az nem számított, hogyan. Nem véletlenül volt gondja a jól táplált, dundi legénykére, megkapta rendszeresen érte a fizetést. Azokban az években hús ritkán került az emberek asztalára. A pártfogolt tanítvány édesapja meg hentes volt, és nem felejtett el, jelentkezni minden szombaton az egy-két kiló pecsenyével. A fiúk összebarátkoztak. Barátság szövődött közöttük. A tanítvány hálás volt Kálmánnak a segítségért.
Az iskolai év kirándulásokkal kezdődött, de nem is csak a kirándulások kedvéért. Céljuk volt azoknak a csatangolásoknak. Makkot gyűjtöttek, talán valami fizetség is járt érte. Kálmánnak ez egy kicsit megzavarta a fejét. A makk alá kődarabokat helyezett, hogy minél többet nyomjon. Az átadásnál gyanúba keveredett. Nem vették át tőle a makkot, de szerencséjére, büntetést nem kapott. Ezeknek a kiruccanásoknak, az lett a jellemzője, hogy András bácsi nótáira meneteltek, katonásan, nagy-nagy fegyelemmel. A lányoknak különösen tetszett András bácsi. Vonzalommal viseltettek iránta, aki jóképű, katonás ember volt. A nótákat minden későbbi találkozójukon elénekelték. A könnyed bevezető után megkezdődött a tanítás. A régi tanárok mellé újak, fiatalok érkeztek: gyönyörű szép földrajztanárnő - akár egy angyal -, akibe rögtön szerelmes lett. Az élete, sajnos, nem úgy alakult, ahogy egy angyal megérdemelte volna. Vele egyszerre érkezett a matematikakatedrára a frissen végzett tanár. Ő erekfői volt, és oda tért vissza. Lelkesen, világosan, érthetően magyarázott. Akkor kezdte tanári pályafutását az iskola magyar szakos tanára. Ő kedvence és példaképe lett Kálmánnak. Megszerettette vele az irodalmat, tőle tanulta meg azt érteni és értékelni. Fontos szerepe volt abban, hogy Kálmán magyar szakos tanár lett.
|