Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem sejtettem

, 498 olvasás, Gősi Vali , 14 hozzászólás

Anyák napja

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben
búcsúzott éppen lopva a nyár.
Szelíden kutató szemmel nézett
hosszan az égre, s vissza rám anyám.

Két kezét szorosan az ölébe zárta,
és átmelegített a gondolat:
megpihent végre, végre, a drága…!
Micsoda ritka, boldog pillanat…!

De mintha valamit titkolt volna:
a fájdalom-gyötört ujjakat talán,
vagy a bánat-mély barázdákat
görcsös kézfején, homlokán…?

Még nem sejtettem: csillagfény járta
halálos táncát a szembogarán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 332
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz