Éjszaka van alszik a város,
tűnő életmoraj, talányos.
A hold, mint sebzett számkivetett
csüng az égen, szűk utcák felett.
Villanylámpa álmosan pislog,
gyér fénykörén árnyék imbolyog,
mint tört üvegből szivárgó tinta,
pocsolyán üvegfényű minta.
Elomló fáradtság, csönd honol,
álomfonál lomhán barangol,
illúziók ékes szőttese,
álompára lenge fellege.
Árván hagyott gondolat éled,
rajzolva titokzatos képet,
mi annak idején elszökött,
pihen múlt búvóhelye mögött.